Dinamikus mikrofonok
Sokféle mikrofon kapható. De melyik mire használható, és milyet érdemes választani felvételkészítéshez? Ebben a cikksorozatban röviden bemutatjuk a főbb mikrofonfajtákat, és megnézzük, hogy melyik milyen felvételhez lehet jó választás. Az első részben a dinamikus mikrofonokkal foglalkozunk.
A mikrofonokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A legegyszerűbb, ha működési elvük szerint osztályozzuk őket. A legelterjedtebbek a mozgótekercses dinamikus és kondenzátor mikrofonok, de érdemes megemlíteni a szalagmikrofonokat (ribbon) is.
Működési elvük mellett az iránykarakterisztikájuk is jellemzi a mikrofonokat. Ez azt mutatja meg, hogy a mikrofon mely irányokból mennyire érzékeny a hangokra. Az egyik alapvető típus a gömb karakterisztika (Omni). Ebben az esetben a mikrofon minden irányból érzékeli a hangot. A nyolcas karakterisztika (Figure of Eight) elölről és hátulról érzékeny, oldalirányból pedig erősen csillapítja a hangokat. A vese karakterisztika (Cardioid) elsősorban a mikrofon előtti térből érkező hangokra érzékeny, hátulról pedig jelentősen csillapít. A mikrofon irányérzékenysége a felépítéséből adódik. Néhány kondenzátormikrofon esetében az iránykarakterisztika egy kapcsoló segítségével változtatható.
De mire is jó ez? Sok esetben egy mikrofonnal főként egy adott hangforrást szeretnénk rögzíteni. Ilyenkor jó választás lehet a vese karakterisztikájú mikrofon, mert megfelelő elhelyezéssel csökkenthető a más irányból érkező hangok és a többi hangszer áthallása. Ha viszont például egy énekkart szeretnénk természetesebb térérzettel rögzíteni, jó akusztikájú helyiségben a gömb karakterisztika is előnyös lehet. Otthoni felvételeknél szintén gyakran praktikus a vese karakterisztika, mert a mikrofon megfelelő elhelyezésével csökkenthető a környezeti zajok és a nem kívánt teremhang aránya a felvételben.
Dinamikus mikrofonok
A dinamikus mikrofonok működési elve hasonlít a hangszórókéhoz. Egy mágneses térben a membránhoz rögzített tekercs mozog. A membránt a levegőben terjedő hangrezgések mozgatják, és ennek hatására a tekercsben a mozgással arányos elektromos feszültség indukálódik. Ezt a jelet ezután felerősíthetjük, kihangosíthatjuk vagy rögzíthetjük.
A dinamikus mikrofonok robusztus felépítésük miatt rendkívül népszerűek hangosítási területen. Általában jól viselik a környezeti igénybevételt, és sok típus nagy hangnyomásszint mellett is gond nélkül használható. Gyakran vese karakterisztikával készülnek, ezért színpadon és közeltéri mikrofonozásnál is praktikusak. Dobok felvételére különösen alkalmasak, és néhány típus annyira bevált az évtizedek során, hogy szinte alapválasztásnak számít, ha jól ismert, sztenderd dobhangzást szeretnénk elérni.
A Shure SM57 egy sokoldalúan használható, klasszikus dinamikus mikrofon. Leggyakrabban pergődob felvételére használják, de elektromos gitár hangfal mikrofonozásánál is szinte alapdarabnak számít. Hangja nem kifejezetten mélydús, a felső-közép tartományban viszont enyhe kiemelése van, ami segíthet abban, hogy a hang jól átjöjjön a mixen. Vese karakterisztikája és robusztus felépítése miatt színpadon is rengeteg különböző hangforrásra használják.
Lábdobra előszeretettel használt mikrofon az AKG D112, a Shure BETA 52, az Audix D6 vagy az EV RE320. Ezeket a mikrofonokat eleve úgy hangolták, hogy a lábdob jellegzetes mélyeit és ütését jól kiemeljék, ezért frekvenciaátvitelük nem teljesen semleges. Stúdióban gyakran használják őket önmagukban is, de szükség esetén egy második, például kondenzátormikrofonnal is kiegészíthetők, ha más karaktert vagy több részletet szeretnénk rögzíteni. A két mikrofon megfelelő arányával és hangszínezésével nagyon jó lábdobhangot kaphatunk, de ilyenkor a fázisviszonyokra is figyelni kell.
A Sennheiser MD421 igazi klasszikus. Különösen tamokra és elektromos gitár hangfal mikrofonozására népszerű, de sok más hangforráson is jól használható. Hangja viszonylag kiegyenlített, jól viseli a nagy hangnyomást, ezért stúdióban és színpadon egyaránt bevált választás. Évtizedek óta állandó szereplője a professzionális felvételeknek és hangosításoknak.
A Shure SM7B sok rádió- és podcaststúdióban alapdarab, de énekfelvételre is kiválóan használható. Érdekesség, hogy Michael Jackson Thriller című albumának énekfelvételeinél az SM7 korábbi változatát, a Shure SM7-et használták. A ma ismert SM7B ennek továbbfejlesztett utódja. Ez is jól mutatja, hogy a mikrofon konstrukciója már évtizedek óta bevált.
Hangja jól utómunkázható és könnyen a mixbe illeszthető. Az SM7B viszonylag kis jelszintet ad, ezért olyan mikrofonelőfok vagy audio interfész előnyös hozzá, amely elegendő tiszta erősítést tud biztosítani. Közelről használva a közvetlen hang aránya nagyobb lesz a terem visszaverődéseihez képest, ezért kevésbé ideális akusztikájú helyiségben is jól használható. Otthoni énekfelvételekhez ezért remek választás lehet. Nekem csak jó tapasztalataim vannak vele.
A Shure SM58 az egyik legismertebb színpadi énekmikrofon. Robusztus, szinte szétnyúzhatatlan felépítése és jól használható hangja miatt évtizedek óta rengetegen használják élőben és próbatermekben is.
A dinamikus mikrofonok különösen jól használhatók közeltéri felvételeknél, például elektromos gitár, dobok és más ütős hangszerek mikrofonozására. Olyan helyzetekben is praktikusak lehetnek, amikor egy térben több hangszer szól egyszerre, mert megfelelő iránykarakterisztikával és jó elhelyezéssel csökkenthető az áthallás. Ha viszont nagyon érzékeny, részletgazdag hangképet szeretnénk, vagy fontos a finom tranziensek és a magas frekvenciák pontos rögzítése, sok esetben a kondenzátormikrofon lehet előnyösebb választás. Erről a következő cikkben írunk bővebben.
