Kiderítettük, kell-e mikrofonelőfok a Babyface Pro elé!
Szerkesztőségünk három saját stúdióépítésben van benne nyakig, ebből egy komolyan és széles spektrumban felszerelt, kettő pedig házistúdió besorolási szinten. A nagy stúdió akusztikai tere készen, erről már olvashattatok itt. A két házistúdió főként olyan feladatokat lát majd el, amelyhez az akusztikai tér nem követelmény, illetőleg külső helyszínen történő rögzítés a feladata. Mondjuk egy patakparton, egy fa tetején vagy egy barlangban. Bárhol. Ez utóbbi feladatokhoz, illetve egy konkrét lemezfelvétel készítéshez keresünk hangkártyát. A lemezen egy akusztikus gitár lesz hallható, külső helyszíneken. Elsődleges szempont a hang minősége. Mikrofonelőfokot nélkülöznünk kell, a fő kérdés tehát, hogy a Babyface Pro saját mikrofonelőfoka és a külső mikrofonelőfok között mekkora különbséget hallunk majd. Erről a neten nem olvashattunk és nem is hallhattunk semmit, pedig kardinális kérdés. Az igazi tesztelés, még ha felháborító is, a neten való olvasgatással és hallgatózással kezdődik. A hihetetlen nagy választékból, amit a fogyasztói kínál, ki kell választani, hogy mit szeretnénk egyáltalán meghallgatni személyesen. Számunkra az UAD Apollo Twin, az Apogee Duet és az RME Babyface Pro lett a befutó. Gitáros felvételekre egyértelműen az UAD Apollo Twin volt a javaslat, a legjobb plugineket az UAD gyártja, mondja a nép és a tapasztalat is megerősíti. Az UAD-dal viszont nem megyünk messzire, mert tápellátást igényel. Szóval van pro és kontra bőven, így összeköltöztünk az RME-vel három hétre, hogy kiderítsük Ő lesz-e a választottunk.
Szerény külső, profi belső
Szinte egy tenyérben elfér a letisztult felületű hangkártya, elég strapabírónak látszik, ami nagyon fontos, hiszen nem egy asztalon fogja tölteni életét mozdulatlanul, hanem ki lesz téve a környezet viszontagságainak. Egyszerű megjelenése miatt nem biztos, hogy azonnal nagy tudást feltételezünk róla, a kezelőfelület egyszerű, de mégis nagyon funkcionális, annyira, hogy a saját kis gépen megjelenő RME keverőt nem az egérrel vacakolva, inkább a hardveren állítgatjuk. Az RME az utolsó alkatrészig újratervezte korábbi Babyface hangkártyáját. Az új kártya valamelyest nagyobb lett, de még így is kényelmesen hordozható, ami a célja is a gyártónak. Ezért nem is találunk a felületén kiálló gombot vagy szabályzót. Minden a házba simul és a végletekig leegyszerűsített felület könnyen áttekinthető. A készülék ára árulkodik arról, hogy nem belépőszintű termékről van szó. Amint kézbe vesszük a magas minőség azonnal érezhető. Masszív alumínium ház, és minden csatlakozás és vezérlő gomb tökéletesen illeszkedik. A termékhez adott műanyag doboz is elég biztonságot nyújt a kisebb ütésektől, így szállítható akár hangszerek közé suvasztva egy autóban.
A hangkártya USB 2 porton keresztül csatlakoztatható számítógéphez. Megy USB 3-on is természetesen, de az USB 2-nek kifejezetten örülök, mert az erdőben, vagy a tengerparton, inkább a régi laptopon készíteném a felvételt, mert azt már nem óvom annyira, kapott már eleget az évek alatt. Abban viszont nincs USB 3, ami alapkövetelmény más ilyen szintű hangkártyák esetében. Így azoknak, akik hangkártya vásárlás előtt állnak, de nincs megfelelő gépük, még azt is bele kell kalkulálni, hogy új számítógépet kell, hogy vásároljanak, ami lehet, hogy azonnal agyonvágja a házistúdióépítés költségvetését, vagy éppen elvon egy rakás pénzt a mikrofonvásárlástól, lehallgatótól, bármitől. Más tápellátást nem is igényel (bár található rajta egy egyenáramú csatlakozás). Az eszköz ezáltal könnyen hordozható, és bárhol készíthetünk vele felvételeket. A hordozhatósági lehetőség annyira mobil, hogy akár egy iPad-dal is használhatjuk.
A készülék hátoldalán 2 darab XLR mikrofon bemenetet és 2 darab XLR kimenetet találunk, melyhez aktív hangfalunkat tudjuk csatlakoztatni. A hangkártya jobb oldalán kapott helyet 2 darab 6,3 milliméteres Jack vonal bemenet, valamint egy kis és nagy Jack fülhallgató kimenet. A kártya másik oldalán találjuk az USB csatlakozást és külső tápellátási lehetőséget, valamint MIDI és optikai ADAT ki- és bemeneteket. A hangkártya szoftvere gyorsan és egyszerűen installálható és telepítést követően azonnal használhatjuk is az eszközt. A szoftveres kezelőfelület egyértelmű és átlátható. Mivel a készüléken csak minimális számú vezérlőgombot helyeztek el, és bár ezek kombinációival sok beállítás módosítható, a szoftveres felületen is dolgozhatunk, itt történik például a fantom táp bekapcsolása is, amit külön csatornánként kapcsolhatunk.
A hangkártya DSP-t tartalmaz, így lehetőség van késés nélküli monitorozásra felvétel közben, amihez használhatunk hangszínszabályzót, vagy zengető és delay effektet, aminek zseniális minősége van, ezáltal kényelmesebbé válik a felvétel. De még mielőtt belemennénk a Babyface tesztelésébe, hadd mondjam el, hogy egy Öreg halász és a tengernyi terjedelmű használati útmutató könyv van a készülékhez, amivel azt sugallanám, hogy elképesztő nagy tudással bír ez a pofa. Ennek részleteibe szándékosan nem mennék bele, mert itt fogsz ülni a képernyő előtt még 48 óra elteltével is, mi pedig egészen biztosan ki is hagynánk valami apróságot, ami elkerüli a figyelmünket.
Minőség hangmintákkal
Fő szempontunk tehát a hang minőségének tesztelése. Vittünk gitárokat, elektromosat, akusztikusat, vettünk fel vonalba, mikrofonokkal, külső előfokkal, majd anélkül, megnéztünk egy olcsóbb hangkártyát is, hogy lássuk mekkora a különbség, arányos-e az ár/minőség szempontjából a különbözet. Kíváncsiak voltunk, hogy milyenek az újratervezett mikrofon és vonal előfokok. Előerősítőnek egy Focusrite ISA One-t használtunk, összehasonlításra pedig egy Steinberg UR28M hangkártyát választottunk, melyről korábban már itt született egy bemutatás. Akusztikus gitárral kezdtünk. Minden esetben egy AKG C214 mikrofont használtunk. Legelőször a Babyface Pro kártyába dugtuk a mikrofont és készítettünk két felvételt. A rögzítés mindig 24 bit és 96 kHz felbontásban történt, azonban a nagy fájlméret miatt itt csak 44.1 kHz mintavétellel lesz megosztva.
Első hallásra is nagyon meg voltunk elégedve a hanggal. Második felvétel egy Steinberg UR28M hangkártyán keresztül történt, ami árát tekintve fele annyiba kerül, mint a Babyface Pro. Összehasonlítva a két hangkártya által rögzített felvételeket, azonnal észlelhető a különbség. A Babyface Pro sokkal részletesebb hangot produkál a teljes spektrumban. Az UR28M fakóbb és színtelenebb.
Az azonnal észlelhető, hogy a Babyface-nek remek a mikrofon előfoka, de hogy mennyire az a következő felvételből derül ki, ahol az AKG C214-t egy ISA One előerősítővel használtuk és ennek a hangját rögzítettük a Babyface vonalbemenetén keresztül. A Babyface mikrofon előfok és ISA vonatkozásában már nem fedezhető fel markáns különbség. Természetesen az ISA One egy hajszálnyival részletesebb és teljesebb hangot produkál, de hát erre is találták ki. A különbség tényleg csak hajszálnyi.
Következő tesztfelvételben egy elektromos gitár hangját rögzítettük először a Babyface Pro vonalbemenetén keresztül, majd az ISA One közbeiktatásával szintén a Babyface-el.
Azt tapasztaltuk, hogy a megfelelő hangerő szint eléréséhez a maximum értékre kellett csavarni a gaint-t a hangkártyán. Ezen először csodálkoztunk, de ugyanezt tapasztalta egyik kollégánk is, aki jelezte, hogy erre számítsunk, bár magyarázatot Ő sem talált a jelenségre. Ez kicsit meglepő volt, de nem befolyásolta negatívan a felvételt. Amikor ISA One-t is használtunk, természetesen nem volt gond a jelszinttel, mert az ISA-n ez tág határok között szabályozható. A két felvételt összehasonlítva nagyon minimális különbség tapasztalható, ami nem is minőségbeli, hanem inkább teltség beli érzés. ISA One használatával a hang egy kicsit kerekebb, csak a Babyface vonalbemenetén keresztül a gitárhang kicsit nyersebbnek tűnik. De ezek az észrevételek tényleg csak aprólékos meghallgatással jönnek elő.
Összegezve
A Babyface Pro minőségileg már bőven használható arra, hogy lemezt rögzítsünk vele.
Nagyobb felvételek akadálya kizárólag az inputok száma, hiszen a dobot nehéz 2 mikrofonnal rögzíteni, bár erre is vannak már ellenpéldák. Ha viszont sávozol, közelmikrofonozol, így kiküszöbölöd az akusztikai tered hiányosságait, és van egy jó koncepciód ahhoz, hogyan szóljon a zenéd, akkor csak rajtad fog múlni a végeredmény. Ma már a felvételek is sokszínűek, nincs íratlan elvárás, hogy minden ugyanúgy szóljon, sőt. Technikai szempontokat figyelembe véve, zaj és késés nincs, nem érzékelhető, műszerekkel laboratóriumban biztos, de azt ember nem érzékeli. Használhatom Mac-kel is, és a roncs gépemmel is, mert azon is fut. 4 analóg bemenetem van. Nem 2!
A másik fontos tényező, hogy a házistúdiózás dinamikusan terjed, így könnyen kezelhető készülékek jó minőséggel párosulva biztosan nyernek a piacon. A 13 éves fiamnak 14 perc alatt mutattam meg hogyan kell felvételt készíteni, monitorozni, hangszínszabályozni, effektezni, a windows hangokra (backing track) gitározni, azóta nem tudom lehámozni róla.
Egy kérdés maradt tehát: felülmúlja-e a Babyface Pro-t bármi a piacon a negyedmillió forintos árkategóriában?
(szerzők: Goldsmann Tamás, Balla Gábor)