Kismembrános mikrofon döntő
Kismembrános mikrofont keresünk megvásárlásra, végignéztünk számtalan tesztet, kipróbáltunk több mikrofont is, de egyet nem találtunk még a neten sem: olyan tesztet, ahol a két igen esélyes mikrofont, a Neumann KM184-et és a DPA 4099-et összehasonlítják.
Ha az ember stúdiót épít, rengeteg pénzt kell rá áldozni, így ha már sokat áldozunk, akkor legyen mindenből a legjobb ésszerű keretek között, megfelelő ár/érték aránnyal. Ráadásul, mi 3 stúdiót építünk, amelyből egy komolyabb, és két házistúdió, amely külső helyszíneken, extrém körülmények között is képes dolgozni a lehető legjobb minőségben.
A nagy stúdióhoz Universal Audio Firevire hangkártyát használunk, ez egy 8 csatornás hangkártya, a házistúdiókhoz mindjárt 2 RME Babyface Pro hangkártyát vásároltunk. Na, de a mikrofon ugyebár a stúdió lelke. Nagymembrános mikrofonból a Neumann U87-et választottuk, ezt mi tökéletesnek gondoljuk, ráadásul elképesztő sokféle felhasználásra alkalmas.
A kismembrános hangszermikrofonoknál már nehezebb a választás, de ha az ember belemélyed a témába, akkor a piacon legelérhetőbb és legismertebb, valamint a fülek számára is nagyon kedvelt hangú mikrofonból, mindjárt két példány is szóba kerül. Az egyik a Neumann KM184, a másik a DPA 4099. Hallgattunk Rode-okat korábban, valamint Oktava-t, mindent, ami gyakran használatos manapság, de a Neumann és a DPA között fogunk dönteni.
A teszt tehát a két mikrofonról szól főként.
A tesztbe vettük a Sennheiser e914-et, ami gyakorlatilag a Neumann Km184 Sennheiseres, elérhetőbb árú változata, de azt már a teszt előtt is pontosan tudtuk, nem versenytárs. A tesztbe betettük, hogy halljuk, legyen viszonyítási alapunk, de külön cikkben is részletezzük, ahol hangmintákat is közzéteszünk. A Bluesound Kft-től a DPA-t, az Audio Partner Kft-től a Neumann-t és a Sennheiser kaptuk kipróbálásra. Mindkét cég elfogadta azt, hogy itt most dönteni fogunk és azt le is írjuk, ez a cikk nem egy fizetett hirdetés.
A mikrofonokkal a kezünkben még haza sem értünk, amikor egy akusztikus gitáros duót kellett egy nagy üres teremben hangosítani. Az üres teremben számtalan politikus, éppen egy kulturális központ átadása lesz, amit fiatalok házának kereszteltek. Nagyon sokba került, főleg az EU-nak, de mi boldogok vagyunk, mert pompás alkalom azonnal bevetni a mikrofonokat élő körülmények között. A háttértechnika középalsó kategória, az idő kevés, a megnyitó időpontjáig éppen összeáll minden.
A tesztben szándékosan rábízzuk magunkat technikusra, kezébe nyomjuk a mikrofonokat. Neumann beköt, rutinmozdulatok, fantomtáp és gerjedés. Majd csodálkozás, potmétercsavargatás, hamarfeladás. DPA valamivel jobban sikerül, de gerjedéshatáron. Utolsó esély a Sennheiser, ami beválik, kezes bárány a mikrofon, minden középen a keverőn, a hang pedig hibátlan, kiegyenlített. Az esetet borítékoltam, mert korábbi tapasztalatok alapján, az érzékeny mikrofonokkal nem lehet úgy bánni, mint az "igénytelenekkel". Korábban egy Neumann KMS 105 énekmikrofon kapcsán ugyanezt tapasztaltuk. A technikus képtelen volt gerjedés nélkül az énekes elé tenni, Gáspár Péter kollégánk kellett a beállításhoz. Mindjárt 2-t vettek belőle, azóta is használják. A Neumann és a DPA tehát érzékeny színpadon, egy kis időt kell szakítani rá és beállítható, cserébe mindkét mikrofon páratlanul szól. Alkalmi technikusoknak viszont nem javallott, még akkor sem, ha nagyon sok pénzt nyernek pályázatokon, mert sok bosszúságot tudnak okozni a fellépőknek. Ellenben a Sennheiser e914 maga a technikus barátja.
Stúdióban más körülmények uralkodnak. Ott az akusztikus hangszereket a lehető legrészletesebben, a legkevesebb színezéssel szeretnénk visszahallani. A stúdióban nincs gerjedés és legyünk őszinték, meglepetés sincs. A Neumann KM184 természetes hangú mikrofon előszeretettel használják akusztikus hangszerekhez, azt mondják minimálisan színez, ami igaz, de ha valaki nagyon megismeri a hangját, az felismeri ezer közül is, mert annyira jellegzetes színt visz a hangzásba. És ugyanez elmondható a DPA 4099-re is. Mindkét mikrofon színez, ahogy minden mikrofon, ami a világon csak létezik, a kérdés, szeretjük-e azt a színt, amit hozzátesz a hangszerünkhöz?
Ha valaki már kapcsolatba került a stúdiótechnikával, akkor annak nem kell bemutatni a NEUMANN és DPA nevet. Mindkettő neves mikrofongyártó.
A KM 180-as szériához tartozó KM 184 kardioid iránykarakterisztikájú kismembrános mikrofon. A széria többi tagja csak az iránykarakterisztikában tér el. A KM 183 gömb, a KM 185 hiperkardioid irányérzékenységgel rendelkezik. A széria tagjai megvásárolhatóak nikkel és matt fekete színekben.
A DPA hangszerre rögzíthető mikrofon, külön létezik gitárra, hegedűre, stb, mi elbénáztuk és nem hoztuk el a gitár rögzítésére használatos kis elemet, így maradt a szigetelőszalag, de ez a hangon nem változtat... A DPA hangja egy picit lejjebb helyezkedik el a Neumannétól. A mély is mélyebb, a közép is és a magas is. A hangszer legmagasabb hangjai is természetesek nyitottak, és egy cseppet sem bántóak. Megpróbáltuk állványra is rögzíteni, így pontosan abba a pozícióba került, ahol a Neumann volt. Ugyanannyi gain-t tettünk rá és így is meghallgattuk Őket. A Neumann nyílt hangzású, mikrofon, szintén az akusztikus hangszerek a fő felhasználási terület.
Bár gitárerősítő előtt is láttuk és hallottuk már stúdióban, így mi is kipróbáltuk, de erről később. Mindkét mikrofon azonos gain mellett azonos érzékenységgel dolgozott. Viszont bajban vagyunk, mert nem tudunk dönteni.
Ha nem csak a hangját vesszük figyelembe, hanem felhasználási területeit, akkor a következőre jutunk. A DPA 4099 nagyobb szabadságot ad a zenésznek, mert mozoghat a hangszerrel, hiszen a mikrofon rá van rögzítve, egy millimétert sem fog változni a mikrofon beállítása, amit a stúdióban kikísérletezik a hangmérnök. A színpadi felhasználásról ne is beszéljünk. Viszont a DPA 4099 ha gitáros verziót vásárolunk (DPA 4099G), akkor csak gitárt veszünk, vagy állványra helyezzük, ehhez lehet kapni tartozékot is, így működik más hangszerekhez is, bár más hangszerekhez, például zongorához, vagy fúvósokhoz, nagybőgőhöz esetleg dobhoz a gyártó külön mikrofont ajánl a 4099-es szériából. Nem véletlenül természetesen. Így ha valaki hegedűhöz keres mikrofont, akkor a 4099V verziót kell keresnie. A DPA 4099 hátránya viszont egyértelmű már az első látásra is: a gyárilag hozzá adott kábel annyira vékony, hogy ebből mindjárt kettőt kell venni, ha a baleset a koncert előtt történik meg.
Illetve, lehet kapni a gyárinál vastagabb kábelt hozzá, ami még mindig nagyon távol van a mikrofonkábelek átmérőjétől, de vélhetően ellenállóbb a környezeti hatásoknak, mint pl. székláb. Ha valaki vezetéknélküli rendszerbe viszi a mikrofont, annak páratlan szabadságot ad színpadon, ráadásul kisebb eséllyel éri bántalom a kábelt.
A Neumann KM184 robosztus házban van, hosszú évek múlva is működni fog, örökölni lehet ez biztos, ha vásárolunk belőle, még a gyerek is használja majd nyugdíjas éveiben. Ráadásul nem csak gitárhoz, hanem overheadként dobokhoz, fúvósokhoz és vonósokhoz is. Ha meg nem zenész, hanem cukrász, eladja, mert kortalan és legenda már életében is ez a mikrofon is.
Dönteni tehát nem tudunk, mert a felhasználási terület sem segített. Az ár sem, bár a Neumann valamivel drágább, de ha valaki minőséget szeretne a két mikrofont egy árkategóriába sorolja és nem hiszem, hogy az ár fog dönteni.
Kétségbe akkor estünk, amikor a két mikrofont egyszerre hallgattuk meg. Együtt ugyanis nem volt kérdés, minden eddigit felülmúlt, amit eddig hallottunk. A két mikrofon olyan mértékben kiegészítette egymást, hogy hatványozódtak előnyeik. És a felhasználási területen is ez van, gondoljuk csak végig. Színpadon ritkán használunk két mikrofont, de ha mégis, a kettő együtt is alkalmazható, ha pedig szabadságra vágyunk zenélés közben, ott a DPA. Ha dobokhoz kell, kéznél a Neumann. Ha akusztikusgitáros lemezt szeretnénk rögzíteni, akkor ott van mindkettő együtt, aminél nincs jobb.
A kismembrános mikrofontesztünk eredménye tehát: ha stúdiónkba szeretnénk többféle felhasználásra, többféle akusztikus hangszerhez mikrofont, akkor Neumann KM184-et vásároljunk. Ha hangszeresek vagyunk és színpadon is mikrofonnal dolgozunk, akkor a DPA 4099-et válasszuk, amit stúdióban is használhatunk. De! Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor annyival több haknit vállalunk be, amiből kijön mindkettő. Teljesen mindegy milyen akusztikus hangszeren játszunk, vagy milyen stúdiónk van. Mert a két mikrofon együtt FELÜLMÚLHATATLAN! Hallgassátok:
A tesztet követő napon a MÜPA színpadán Yann Tiersen adott önálló zongorakoncertet, ahol olyan hangzásnak lehettek tanúi a szerencsések, amely igazán ritka élőben. Ritkán tolakodom koncert után zongorához, de most megtettem. Neumann KM184 párban és DPA4099 párban. Ez volt a recept. Recept a tökéletes akusztikus hanghoz!